Ez életem első vendégkönyvi bejegyzése. Nem is igazán tudom, hogy mit és hogyan kell írnom. Azt hiszem legjobb ha elkezdem a mesémet 🙂 Egyszer volt, hol nem volt… egy véletlen folytán eljutottam ebbe a szépséges szalonba, amiből áradt a nyugalom, a békesség, és a megszépülés, megújulás lehetősége. Hát itt voltam én, és jöttek velem az én apró kis piros pöttyöcskéim is, akik az évek hosszú során mind ragaszkodtak hozzám. Aki ennyire ragaszkodó, természetes, hogy azt én is szeretem, de hát ha egyszer van egy csoda szerkezet, akkor már miért ne? 🙂 Nem vagyok szívtelen, de megváltunk egymástól. Könnyek és fájdalom nélkül, pár pillanat alatt… akár egy mesében, huss elillantak. Ez volt az én mesém az éranyajegyeimről és egy varázslatról, ami velem megesett.